Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Polcaim, fiókjaim, ládikáim a második Menedékházban is megteltek. Lám, mennyi kincs van a világon! Nem kiáltanak, nem hivalkodnak, csak megcsillantják fényüket, amire vagy felfigyelünk vagy elhaladunk mellettük. Rájuk kell pillantani, aztán minden megy tovább magától. Ha észrevesszük őket, és gondolatban kezet fogunk velük, nagyon hálásak lesznek. Továbbvezetnek azon az úton, amely a tárházuk felé visz. A temérdek kincs elénk tárul, és minél beljebb lépkedünk a szobákba, annál több csöndes csodát fedezünk föl. Olyanok leszünk, mint a régészek. Kutatni kezdünk, ám nemcsak a múltban, hanem a jelenben, sőt valamelyest a jövőben is. Újabb és újabb ajtók nyílnak meg előttünk, végül úgy érezzük, a csillagok ösvényén lépkedünk vándorbotunkkal. Így gyűjtögettem én is. De lám, minden hozott ajándékom megtalálta a helyét.
Ezért új Menedékházam, a harmadik, kitárta kapuját, hogy ő is szállásadója legyen kincsecskéimnek.
Vándor, néha nézz be oda is! Nem kell mást tenned, csak klikkelj a linkek közt a Menedékház 3-ra, és máris találkozunk. De visszatérhetsz első kunyhómba is, ahol a kandallóban a lángok táncolnak. Ha ezt szeretnéd inkább tenné, klikkelj a Menedékház 1 - re.

Szeretettel várlak mindenütt, légy a vendégem!

Itt árulom el, hogy nagy-nagy keresgélésben vagyok. Olyan kuckót keresek, ahol összes kincsem együtt lehet. Kérlek, ha van javaslatod, írd meg. Bárhol jelzel, megtalálom. És most megkínállak egy csokival, ugye milyen finom? :)
Hát gyere bátran máskor is! 

 

 

 

Kép

 

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van . Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

 

Márai Sándor: Az utakat sokáig nem érti meg az ember

(Festmény: Sütő Angéla: A megtalált ösvény)

 

Kép

 

Kép

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

Kép

 

 

Kép

 

Kedves Karakom fotói