Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kun Magdolna: Decemberi esték

2009.05.12

Kun Magdolna:

Decemberi esték


Hallok egy dallamot-angyalarcút, szépet-
Ezüsthajú nagyanyám dúdoló hangját.
S kötényéből tündérmesék varázsolják elő,
Az örökifjú zöld fenyőknek cukros illatát.


Még érzem a mákos kalács puha melegségét,
Látom, ahogy ünnepfényben asztalra kerül,
S hallom a szívcsengettyűk csilingelő hangját,
Melyben anyám hívószava beleszenderül.


Szeretetláng kúszik fel a legszebb üveggömbre,
Angyalhajú kicsi húgom tűzszikrákat gyújt,
S a tűlevelek mosolyában meg, megcsillan keze,
Mi királynői lélekkel csak egy ölelésért nyúlt.


Álmaimban elé megyek kóborfelhők szárnyán,
Elviszem neki azokat a rejtett kincseket,
Amiért most visszajött abból az édeni világból,
Hol minden emlék igazhitű, tiszta szeretet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.