Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12-13 évesen

2009.05.15

12-13 évesen

Érdekesek apu háborús meséi. Csak az a baj, hogy mindig ugyanazt mondja. Ha megint kitörne a háború, olyan messzi tájakra utaznék, ahol békében élnek az emberek.
Megint gombóc van bennem. Hatalmas és puha. Ráharapnék, de semmi sincs a számban. Úgy helyezkedik el a testemben, hogy én is beleférek. Ő énbennem van, én őbenne.
Borzalmasak az emberek. Annyira megbámulnak, hogy legszívesebben örökre elsüllyednék. Mintha egy csodabogár lennék. Mit néznek rajtam annyira? Nekem is két kezem és két lábam van. Csak éppen nem tudok fölállni. De ha ülök, én is olyan vagyok, mint a többi gyerek. Vagy mégsem?
Néha azt hiszem, hogy az akaraterőmmel van baj. Ha megfeszíteném az izmaimat, lábra állnék biztosan. Megfeszítem… és… semmi… vagyis… leestem a székről.
Nagyon jó itt a nagymamáéknál, a fehér házban. Sok újságot nézegetek. Az egyikben kórházi képeket láttam. Ha megnövök, orvos leszek, és mindenkit meggyógyítok. Nem hiszem el, hogy sose fogok járni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.