Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18-19 évesen

2009.05.15

18-19 évesen

Kénytelen voltam azt hazudni, hogy csak teljes csendben tudok felkészülni az érettségire. Elhitték. Az embereknek kedvesebb gyermeke a hazugság, mint az igazság. Beengedtek egy üres szobába. Lakatlan sziget. Ez a rejtekhelyem.
Érettségi. De jó, hogy sikerült! A tanár nagy szemekkel nézett, és ezt mondta: Ezen az úton kell járnod! Tanárnő, hát nem érti? Az útnak vége van. Talán sötét volt, hogy nem látott meg? A lámpagyújtogató az utolsó percben érkezett? Továbbhaladni. Hogyan? Nekem ehhez nincs erőm. Nem kaptam az élettől. Példaképek. Erő nélkül nem lehet követni őket. Erőtlenül és egyedül. Ez a teljes gyöngeség. Hol van a segítség? Már nincs segítség! Csak egy kis tévedés. A lámpagyújtogató nem most érkezett. Most ment el! Elsötétült az utca. Ez volt az utolsó perc. És a valóság folytatódik. Megint tanulok. Magamtól magamnak.
Elzártság. Ez az otthonom, nem a ház, ahol lakom. Testem mögött bezáródhat az ajtó, az ablak, gondolataim átlépik a házakat, és határok nélkül, szabadon vágtathatnak a jóság, a szépség, a gyűlölet, a harag, a lágyság, a kemény harcok útjain.
Gombóc.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.