Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24-26 évesen

2009.05.15

24-26 évesen

Az írás ad erőt és dallamot a hétköznapoknak, az önti ritmusba. Már nincsenek bensőséges levelezgetések, csak öncélú írogatások. Így is jó. Tévedésem vígjátéka két levelet küldtem a postára. Az egyikben egy kérvényt gyógyászati segédeszközökre, a másikban néhány írásomat egy irodalmi pályázatra. A válaszokból jöttem rá, hogy fordítva címeztem meg a borítékokat. Nagyon mókás. Szeretném, ha minél több humoros dolog történne velem. Ilyenkor még a ködön is átsüt a nap. Emelkedni szeretnék. Zuhanok. A mélységnek nincsen talaja.
Lehet, hogy sose fogom kinőni az iskolát. Üresek a napok, tanulás nélkül. Megpróbálok nyelvet tanulni, hátha lesz majd értelme. Meleg, fűtött szoba, félhomály, tankönyv az asztalon. „How are you? I’m very vell.” Mintha már nem zötyögne az út annyira, mint az előbb. Örülök, hogy találkoztunk. Mellettem mentél el, és rám köszöntél. Meglepődtem. Megismertél! Annyi év után… Teveled gyermekkorom egyik nyara köszöntött rám. Az a díszes gyermekkor! A maga ágyfehérségével, otthonvágyával, reményvilágával, zeneláncával. Valahogy minden elveszett. Már csak az üzenetét érzem. Az érzéseket nem tiporja el az idő. Az idő. Ami olyan könyörtelenül megváltoztat mindent. A mindenben a lényünket, a látásunkat. Megváltozunk. Felismerlek. És a tolókocsi kereke alatt kisimultak a göröngyök.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.