Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27-28 évesen

2009.05.15

27-28 évesen

Hidegek a nappalok télen és nyáron is. Az ember csak néz és vár. Várja a váratlan meglepetést. A sárgát, a pirosat, a kéket, a zöldet. A színeket. Újakat, mert a régiek megkoptak, elhervadtak. A szürkeség súlyosan ereszkedik egyre lejjebb és lejjebb. Sűrűsödik és csöndesen átlibben feketébe. Mély ez a sötétség. Kellenek a sárgák, lilák, a fehérek, a hófehérek. Nagyon kellenének a derűs nappalok, a virágszirmos órák, a pillangószárnyú percek. Várni a meglepetésre. A színes nappalokra télen is, nyáron is. A várakozás koronája a beteljesülés. S a beteljesedés az, amiért érdemes élni.
Fényesen világít a kerek hold a néma éjszakában. Lassan úszik az égen, s én szemmel kísérem egészen az ablak széléig. Világával ránevet a földre, mintha incselkedve mondaná: „Túlélek minden halandót, nekem hosszabb életidő jutott osztályrészül, mint bárkinek ott lenn az eldurvult erkölcsi törvények között.” Ijesztő irónia az éles, sárga fényben. Hamis dicsekvés. Élettelen élet. Hányan tekintettek fel rá, amióta világ a világ. Minden egyes lény, állat és ember. És mindenkit túlélt. Létezése a teljes egészben mégis személytelen. Csak érzéseket tud fakasztani, saját érzelmei nincsenek. Hideg anyaghalmazként úszik az égbolton évmilliók óta, és nesztelenül szeli át az ablakomat.
Ezek a zölden nyújtózó füvek, a színes virágok, a hegyek, a hatalmas égbolt, vajon miről mesélnek? Mit mond a kavics a földön és a fáról lehullott dió? Mit üzen a világról a széltől sodródó levél és a szállongó pihe? Évezredek vonulatát sejteti, és egyszerre zenél a mulandóságról meg az örökkévalóságról. Szeretném magamba szívni, átkarolni őket. Sose találkoztam még velük ilyen közelről. Ablakomon nem tekintettek be, csak a vén almafa. Vártak rám, itt kinn a szabadban. A szabadság hírnökei ők, s én eljöttem az ő szabadságukba. A tolókocsim kerekei nyögtek és nyekeregtek. Alig engedték, hogy felkapaszkodjunk a hegyoldalba. Ott leültünk, és sokáig beszélgettünk. A falu a lábunk előtt hevert, legyőztük. Belesimultunk a tájba, részévé lettünk a mindenségnek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.