Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29 évesen

2009.05.15

29 évesen

A falak táncot járnak körülöttem. Én a kör közepén állok. Nézem az ablakon át az almafát, mindig meg-megújul. Kusza ágai behálózzák a kilátást, napfényben a bútorokra bizonytalan vonalakat festenek. Az idő múlik, a vonalak nem változnak. Nem változnak a falak sem, csak keringenek körbe-körbe és zsugorodnak. Szorításuk kínoz. Szeretnék a faágak ívén kisurranni a körből, azután kiszállni az ablakon, messze a nyújtózó zöld füvek, a színes virágok közé, a lepedő-ég alá, és belekiáltani a messzeségbe, hogy hangomat visszaverje a hegyoldal. Saját táncomat akarom járni. Nem megalkudva a hétköznapok egyhangúságával, hanem szabadon, ünnepien, hozzásimulva az almafa jövőbe mutató, reményt keltő újjáéledéséhez.
Ha rajtam állna, üvegből építenék házakat. Átlátszóak lennének a falak, a háztetők. Nem rejtenék el az egyetlen és lemásolhatatlan csodát a világban, a sokarcú természetet. Mindig feltekinthetnék a bárányfelhőkre, a csordogáló esőre. Ha énrajtam múlna, üvegházban laknék, és visszaköszönnék az utcán siető embereknek, akikhez most semmi közöm sincsen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.