Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


32 évesen

2009.05.19

32 évesen

A gyerekek kiröppentek a családból – mondják. Ők a hétvégi várakozások részei. Én maradtam. Gyökeret vertem önkéntelen ragaszkodással. Mi az osztályrészem? És mi az osztályrésze a testvéreimnek? A küzdelem itt is ott is. A világ híreit húgomék hozzák, a társasági újságok öcsémtől érkeznek. Baráti körük nagy és szerteágazó. Húgom tárgyilagossága és öcsém humora nem családi vonások.
Zizzenések és reccsenések töltik be a házat. Lassan erőre kapok. Várom a postást. Mindig benéz, figyel rám. Dél lesz. Apu hazakeveredik. Csöndben, észrevétlenül, egyszer csak meglátom őt a konyhában. Úgy bukkan elő a nagy némaságban, ahogyan reggel eltűnik. Szótlanul, váratlanul. Eszik, aztán lefekszik. Délutáni pihenő. Este gyakran rosszul van. Fájdalmak gyötrik. Sokat beszél a halálról.
Mintha a mai napon az élet könyve nyílott volna meg előttem. A reggel úgy indult, mint máskor. Kisütött a nap, hozta a tavasz üzenetét. A szárítókötélre kimosott ruhák kerültek, libegtek a gyenge szélben. A megújulás ígérete túlhaladta önmagát.
Váratlanul betessékelt benneteket a világomba. A találkozás jó volt, de rövid. Régen beszélgettünk utoljára. Azóta kérdések özöne hullott elénk, választ keresve. Amit mondtatok új volt és titokzatos. Az élet csak állomás, csak kiút egy tehetetlen és frázisokkal túlharsogott világból. A minősége adja meg a célját. Meg kell tanulni a fogható dolgokon túllátni. A siker a győzelem. A győzelemben elsimul a félelem, az aggódás és a nehézségek. Az erő kívülről adatik. Átjárja a testet és a lelket, ahogyan a víz fehérre mossa a parti sziklákat. Titokzatos és új. Olyan, mint a mai nap. Az ismeretek kezdőbetűje.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.