Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4 évesen

2009.05.15

4 évesen

Doktor bácsi, nincs hangom. Miért vágtad el a nyakamat? Mit csinálsz velem? Amikor a fehér ruhás bácsik idehoztak, még tudtam beszélni. De most hiába erőlködöm. Félek. Nézz a szemembe, mennyire sírok! Ne bánts tovább! Gyógyíts meg! És oltsd el azt az erős lámpát, ami a szemembe világít. Utálom a szőke nővérkét. Szép, de rossz. Kiabál velem, ha nem eszem gyorsan vagy sokáig pisilek. A fekete hajú aranyos. A lyukat is befogja a kanülőn, hogy meg tudjam mondani, amit kérek.
Olyan jó, amikor a hintaágy felemeli a fejemet. Látom az egész szobát. Akkora, mint a mi házunk és sok ágy van benne. Kár, hogy minden fehér. Otthon barna a szekrény és az ágy, mintás a dunna meg a párna. A nővérkék és a doktor bácsik miért nem szeretik a virágos takarót?
Szeretem a napsugarat. Rávilágít a fejemre és jó hunyorítóst játszani. Ilyenkor sose poros. Csak ha a levegőben látszik. Amikor olyan, mint egy átlátszó szalag. Ha valaki kifényesítené, biztos aranysugár lenne belőle. Lehet, hogy a Jézuska aranysugarat küld az égből, csak a rossz emberek bepiszkítják. Mindig akkor a legporosabb, amikor a szőke nővérke ágyneműt cserél. Ha beszélni tudnék, megmondanám neki, ne rázza úgy a takarót.
- Ne bújj el napocska! Inkább eléneklem neked a Süss fel napot. Azért bújsz el, mert nem tudom hangosan mondani? Sok a felhő és mindegyik lefelé csúszik. Miért ereszkedik lefelé az ég? Akik ott laknak biztosan elérik. Most hozzájuk úsznak a felhők. Milyen kár, hogy nem vettem ezt észre, amikor még járni tudtam. Anyukámmal elmentünk volna megnézni.
Anyuka! Nézd, mit mutatok! Felhúzom a hasamon a kezemet, egészen a nyakamig. Egyedül fogom be ujjaimmal a kanült és…
- Csókolom! – ezt hangosan mondtam. Nem hallja, mert zúg a hintaágy és messze van az ablak, amin bekukucskál. Most elé tolakszik egy bácsi és eltakarja őt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.