Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amíg Coldtownban voltam (1986. jún. 11.)

2009.07.03

Míg Coldtownban voltam, két fontos dolog történt a családban. Az egyik nagyi halála. Szinte semmit sem tudok róla, nem mesélnek, én meg nem kérdezek. Itthon ez a módi. Nagyival több, mint egy éve nem találkoztam. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell valjam, nem igazán bántam. Túl sokat szídta mamust, tele volt iránta gyűlölettel. Viszont engem szeretett, ami ritkaság számba ment, mert általában nem kedvelt senkit. Sokat gondolkodtam, hogy miért tesz velem kivételt, de nem jöttem rá. Peetet is elfogadta  valamennyire, csak Grethyt nem. Már gyerekkorában az mondta rá, hogy pokróc. Az ellenségeskedés köztük kölcsönös volt.
Nagyi gyakran horgolt nekem vállkendőket és sütött barack sütit, ami a kedvencem volt. Ha eltávozik egy ember, minden megszűnik, ami tőle volt kedves, finom, érdekes. Amit csak ö tudott megtenni, s ami vele együtt végleg eltűnik.
Nagyiék hárman voltak testvérek. Édesapjuk az 1. világháborúban halt meg valahol orosz földön.
Nagyi fiatalon ment férjhez, de 4-5 évi házasság után a férje tüdőgyulladásban meghalt. Egyedül maradt a két gyerekkel, s hogy fel tudja őket nevelni, (ráadásul ott voltak a jóval fiatalabb testvérei is) elszegődött dadának egy rangos családba, ahol egy fiúgyermekre kellett felügyelnie. Ő volt Cula bácsi. Cula bácsinak meghalt az édesanyja, és a nagyszülők nevelték. Nagyi később mindenes lett a családnál. Papus és nővére gyakran nyaralt a méltóságos úréknál a balatoni kastélyban és a három gyerek együtt játszott.
Nagyi szerette volna a gyerekeit taníttatni, polgáriba is beiratta őket, és igyekezett szakmát adni a kezükbe. Így lett Margaret néniből óvónő, aki később hozzáment egy jogászhoz. A házasságot nagyi ellenezte, nem tudom, miért, erről sose beszéltek. Papussal se volt könnyű dolga. Hamar rátért a saját útjára. 16 vagy 17 éves lehetett, amikor szó nélkül beiratkozott egy repülőképző iskolába. Csakhogy jött a háború és papust szinte gyerekként rátették egy vadászgépre, de ez egy másik történet.
Nagyinak valójában három gyermeke volt, csak a harmadik pár órával a születése után meghalt.
Miután papus gépét lelőtték az oroszok és ő katapultálással földet ért, elfogták, majd elvitték Szibériába, ahol hadifogolyként bányamunkát végzett éveken át. Hazatérése után nem sokkal feleségül vette mamust. Nagyi megharagudott és el se ment az esküvőre. Nagyi sose szerette meg mamust. Ezzel rettenetesen meg tudta mérgezni az amúgy is ingatag családi harmóniát. Mindenki szenvedett tőle.
Nagyi két kategoriába csoportosította az embereket. Egyikbe kerültek azok, akiket kedvelt, mint pl. én és Peat, másikba azok, akiket nem, úgy mint Grethy és mamus. Nem emlékszem arra, hogy valaha is átcsnportosított volna valakit.
Nagyi, emlékeiben gyakran visszaszállt a múltba, a balatoni kastélyba, ahol a méltóságos úrékkal a nyarakat töltötte. Úgy tudom, a többi hónap a nagyvárosban telt. Itt érte őket a 2-dik világháború. Egy bombatámadáskor nagyi a méltóságos asszonnyal sietve elindultak a lakásból az óvóhelyre. A méltóságos úr nem akart velük tartani, bezárkózott a könyvtárszobába. Ez lett a veszte. Találat érte az utcát és kitörtek a szoba ablakai. Egy nagy szilánk úgy hasított be, hogy nekicsapódott a méltóságos úrnak és leszakította a lábát. A riadó után nagyiék vértócsában találtak rá. Pár óra múlva meghalt.
Nagyi elhatározta, hogy az asszonyt megmenti. Elvitte vidékre a saját házába. Ott húzták ki a borzalmas időket. Az államosításkor mindent elvettek az asszonytól, aki teljesen magába roskadt. Nem sokkal később ő is meghalt.
Nagyi újsághíreket lesve várta haza papust. Az elesettek listáján nem szerepelt a neve, ez reményt adott neki. Papus pár év múlva hazatért. Azonban az öröm köztük nem tartott sokáig, mert papus szemet vetett mamusra, aki egyszerű, hat elemis leány volt, tehát meg sem közelítette a nagy álmot, miszerint tanult menye lesz. Kezdődtek a haragévek, amelyekben ritkán akadt egy kis szünet.
Nagyi a húgával együtt öregedett meg, aki sose ment férjhez. Volt egy harmadik testvérük is (fiú), de ő fiatalon meghalt.
Nagyi megbetegedésem után gyakran látogatott.
Ha a múltról mesélt, szívesen hallgattam, de amint rátért mamus szídására, ideges kezdtem.
Élesen előttem van egy kép róla. A Traumatológián feküdtem  lábtörés miatt. Nagyi eljött meglátogatni. A betegtársak megkérdezték tőle, hány éves.
Kétszer hét - felelte. Akkor volt 77. Azt hiszem, nekem mindig ennyi marad.

 

Kép

 


A másik nagy tavaszi esemény Marianne és Peat kisfiának, Rapinek megszületése. Róla nem tudok sokat regélni. Még csak két hónapos. Peat boldog és büszke. Titkon mindenki azon drukkolt, hogy ne április 1-én szülessen. Mintha megérezte volna, kivárta a 2-át.
Egy végső búcsú és egy uj élet. A Coldtowni hónapok nem teltek el itthon sem események nélkül. 

1986. jún. 11.