Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biblia (1985. ápr. 23.)

2009.05.17

 Nem ismerek Valeryre! Csak bámulok és hihetetlennek tartom, ami történt.
 Valery szokása szerint váratlanul állított be. Mamussal voltunk kettesben, papus nagyit vitte Erfalvára Margaret néniék nyaralójába. Mamuséktól úgy hallottam, hogy valamikor, ezer éve papus és nővére, Margaret néni együtt kezdték építeni a nyaralót a nagy folyó partján, de papus képtelen kiállni az igaza mellett, így minden, amit mással hoz össze, kihullik a kezéből. Többek közt így járt Erfalvával is, amit bár ritkán járunk oda, mégis kicsit a magunkénak érzünk. Papus párszor elvitt oda engem is. A nyaraló falát úgy festették ki, mintha egy alpesi táj képe lenne rajta. Havas hegyek, hullámzanak egymás mögött és mellett, köztük kitaposott utak, sőt néhol útjelző táblák látszanak, a távolban apró házikók, amelyek belesimulnak a fenyvesekbe, mint a kisgyermekek az anyjuk ölébe. Papus csónakázni is elvitt, átszeltük a nagy folyót. Kicsinek és védtelennek éreztem magam a vízen. Féltem, hogy a csónak felborul, ezután soha többé nem akartam csónakba ülni.
 Valery meglepő módon egy Bibliát hozott, és valamilyen igehirdetést kazettán. A kazettát betette egy kis magnóba, amit erősen fölhangosított. Nagyon zavart voltam, s a szövegből semmit sem értettem. Valery arról kezdett beszélni, hogy megtapasztalta Isten létezését. Úgy éreztem, letámadott valami olyasmivel, ami csöppet sem érdekelt, s amihez egyáltalán nem értek. Azt se tudom, mi az a Biblia valójában. Igaz, az utóbbi időben többet hallottam róla a tévében is vitatták, de nagyi század elejei Bibliáján kívül másfélét nem láttam még. Abba is csak azért néztem bele, mert néhány ősrégi dátumot írt a hátsó lapjaira valaki. Próbáltam olvasgatni is, de egy mukkot sem értettem belőle.
Mamus minden vasárnap eljár a templomba, de én papus véleményét osztottam, miszerint Isten nem létezik, a világon minden törvény materiális alapokon nyugszik, s ebbe Isten nem fér bele. Azonban, mivel egyre inkább érdekelt, mi az amit a Könyvek Könyvének mondanak az emberek, rendeltem egyet valamelyik újságtól, de az tele van ronda rajzokkal, és a mellékelt rövid írások olyanok, mintha mesék volnának.
 A Valerytől ajándékba kapott Biblia más, apró betűs, képek nélkül. Én már teljesen azonosultam Jean de Bovoirral, aki önéletrajzában arról ír, hogy mi vezette õt Isten nem létezésének meggyőződésére. Most bizonytalankodom, és megint küzdök magamban azzal a kérdéssel, van-e Isten vagy nincs?
 Valery itt hagyott kazettái érdekesnek tûnnek, legalábbis a címük alapján.
 Többet nem is tudok mondani róluk.
Miért hisznek Istenben az emberek? Nem értem.

1985. ápr. 23.