Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évkezdés (1985. jan. 2.)

2009.05.12

        A gyerekek nincsenek velünk. Elõször telik nélkülük a téli szünidõ. Viszont gyakrabban jönnek hozzám a lányok, Ritka és Edith. Beszélgetünk, segítenek ezt-azt ide-odatenni, vagy kötögetnek mellettem.
         A szilveszter jobban telt, mint a karácsony. Azt hittük, Grethyék nem hozzák el a gyerekeket, de egyszer csak beállítottak, aminek mindenki örült. Mint elmondták, azt hitték, hogy papus elmegy a kicsikért kocsival. Biztosan meg is tette volna, ha egyértelműen így beszélik meg. De mindenki másképp emlékezett, és ebből lett a félreértés. Mivel hiába vártak papusra, Grethyék úgy döntöttek, kiviharzanak a csemetékkel. Elegánsan voltak felöltözve, s a kedvük is mulatósnak látszott. Csak köszöntek, és máris rohantak valahová bulizni. Amint magunkra maradtunk, Chakka nyomban megterítette a kisasztalomat. Szalvéták, sütik, szörpök kerültek rá, bekapcsoltuk a magnót és indulhatott a mi kis mókaszilveszterünk sok-sok tánccal, ugrálással.   Rengeteget bohóckodtak, kutyást játszottak, néha hajba kaptak, néha átkarolták egymást, hát igen, ilyen a mi saját bejáratú évzáró kavalkádunk. Láthatóan remekül érezték magukat. Annyit nevettem rajtuk, hogy meg is feledkeztem volna az idegbajaimról, ha 11 körül nem fog el az a jól ismert remegés, amitől mindig félek. Igyekeztem titkolni, sikerült. Egy-két gyógyszer segítségével összeszedtem magam, és éjfélkor, a málnaszörpös koccintás mellett boldog új évet kívántunk egymásnak. A gyerkőcök még éjfél után is élénkek voltak, alig lehetett őket ágyba küldeni.
 Lefekvés után sokáig hallgattam a trombitálást az utcáról és jó pár petárda is eldurrant.
Újév napján nemcsak Grethyék jöttek ki a gyerekekért, hanem Mariannék is beállítottak Peettel. Marianne mesélt a békéscsabai útjukról, amit végül meg tudtak oldani.
         Mára minden visszaállt a régi kerékvágásba. Kezdõdnek a borzalmas hétköznapok.
        Hogy is lesz tovább?

1985. jan. 2.