Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt van az ősz, itt van újra (1986. szept. 7.)

2009.07.03

A nyár elszállt,  a gyerekek, akikkel estéről estére elkergettük az összes sárkányt elmentek.
Megint unalmasan telnek a napok. Olyanok, amilyenek Coldtown előtt voltak. Ugyanazokat a pillanatokat élem ismét. Coldtown álommá zsugorodott, vagy egy harmadosztályú filmmé, amiben ócskán játszottam el a főszerepet. Nem lettem jobb, nem tértem meg, ahogy sokan várták és nem változtattam meg a világ ici-pici szegletét sem. Coldtown még létezik valahol az óperencián túl, és elnyelte Vaszantát, Gisella nénit, s velük számtalan embert, akit ott ismertem meg. Valery a hazatérésem óta látogat, éppen úgy, ahogy tavaly. Hozza a híreket az ismerősökről, de nem bíztat azzal, hogy az előttünk álló telet ismét velük tölthetem.
Edithet újra tanítom. Nem dühöng, de sokáig se marad. Magdalenáról szinte semmit sem tudok. Két gyerekét neveli és alig jár haza. Michel elvált.
Tűndér minden héten egyszer meglátogat. Már nem tanulgatom az angolt vele. Semmi kedvem hozzá. Csak beszélgetünk, bár sokszor úgy érzem, nem ért meg úgy, ahogy annak idején Agnes vagy Susan.
Szeretem azokat a napokat, amikor beállít. Dél felé érkezik, ha késik, izgulok. Annyira belém rögződött az időpont, hogy ahhoz igazítom a terveimet és összes jelentéktelen dolgomat.
Akkor vagyok a legboldogabb, amikor elmegyünk a patakhoz. A patakkal szemben laknak Fabian bácsiék. Amint meglátnak bennünket, kijönnek a házukból és kedvesen váltanak velünk pár szót. Elmondták, hogy a patak partján lévő terebélyes fa alá ők rakták ki azt a padot, amire Tündér le szokott ülni. Nagyot csodálkoztunk rajta, de ők szinte természetesnek tartották, hogy a hegyi úton fölfelé caplató emberek legalább fél úton megpihenjenek. Fabian bacsi és felesége megszerette Tündért, és várnak bennünket.
Fabian bácsi papus gyerekkori játszótársa volt. Ezen is elcsodálkoztam. Ugyanis papus elég heves vérű, míg a bácsi higgadt, csöndes. De barátságukat gyakran emlegetik, külön megjegyezve, hányszor játszották el Tarzan történetét, amit fényképek is igazolnak.

Kép


Fabian bácsi papussal ellentétben a háborúban se vett rész. Elbújt valamilyen fészerben, mert nem akart emberre támadni és bizonyára a saját életét is óvta. Ha valaki beárulta volna, mint katonaszökevényt biztos kivégzik.
Tündérrel a pataknál messzebbre nem megyünk.
Délután is pontos időben köszön el, ilyenkor abba kapaszkodom, hogy mindjárt hétvége, és berobognak a gyerekek. A sárkányűzés, mint esti program, újra terítékre került a nyáron, s azóta sincs változás, ha nálunk alszanak.
Megint itt az ősz, ami együtt jár a téltől való félelemmel. Nagyon félek a magánytól, a csendtől. Borzalmasan rettegek. Szeretnék elaludni örökre vagy legalább télire.
Mamus, úgy mint rég eljár takarítani egy héten kétszer, háromszor. Papus minden délelőt a kocsmában, vagy a maszek borkimérőben ücsörög, délután lefekszik, estefelé Polly nénit látogatják meg mindketten szertartásszerűen. Így múlnak a napok.
Nagyi már nincs, s bár alig találkoztunk, alig hiszem el. A házát eladják. Azt a házat, ahova gyerekkori emlékek fűznek. Nagyi Bodri kutyája az ajtóban heverészik és Betty néni a tenyeréből eteti a tyúkokat. Betty néni, (nagyi húgának) arca szinte teljesen elmosódott. Dada volt egy óvódában, sokat mesélt a gyerekekről. Elmesélte továbbá, hogy nagyon szerettem öltözködni. Egyszer belépett a szobába, és ott talált engem halom rongy között. Egy hosszabbat a derekamra kötöttem, és sok másikat erősítettem hozzá úgy pörögtem, miközben a rongycsíkok szálltak körbe-körbe. Nem emlékszem rá de látom magamat, mert Betty néni sokszor elmesélte. Aztán később, már elfelejtve, milyen is az a mozgás, ott ültem az asztalnál a konyhában, és hallgattam a meséket mindenféle királyokról, szellemekről és a történeteket rólam. Betty nénii már régóta nincs köztünk, nagyi sincs, és nincs, aki mesélhetne a régi időkről. 

Kép


1986. szept. 7.