Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony (1984. dec. 28.)

2009.05.08

        Még karácsony előtt Gil skarlátos lett. Grethyék úgy tervezték, hogy ennek ellenére velünk ünnepelnek. Szentestére vártuk őket.
        Egész nap fejfájás gyötört. A foghúzás iatt is kinlódtam, teljesen elsigázottnak éreztem magam. A gyógyszerek se csillapították. Alig láttam. Lefeküdtem pihenni. Úgy feküdtem, mint egy darab korhadt fa egy farakáson. Meg se bírtam moccanni. Csak a vacsorához keltem föl nagy nehezen, de a karácsonyfa alá rejtett ajándékokhoz nem nyúltunk. Valahogy senkit sem érdekelt. Magányosok voltunk a gyerekek nélkül.
Mamus halászlét küldött Peettel a nagyinak, aki sosem ünnepel velünk. Feloldhatatlan a harag mamus és nagyi között. Sajnálom nagyit. Minden ünnepen egyedül van.
        Peet tervbe vette, hogy elmegy Marianne-ékhoz. Mamus megkérte, hogy ne tegye, nehogy papust feldühítse. Feszült volt a hangulat.
        Fél 8-ra járt, mikor Gretgyék mégis megjelentek. Gilt paplanba bugyolálva hozták be. Mélyen aludt.
        Amint Grethyék kocsija begördült az udvarra, Papus nyomban élénkebb lett. Mamus odasúgta Peetnek: na most menjen, de ő már annyira fõlhúzta magát, hogy nem kelt útra.
         Ünnepeltünk kicsit, énekeltünk jó hamisan és csillagszórót gyújtottunk, majd következett az ajándékosztás látszatörömöket csiszolva. 10-re már mindannyian ágyban voltunk.
         Peet másnap délelőtt tekert át Marianne-ékhoz a falujukba.     Megbeszélte velük, hogy elviszi kocsival õket egy kisvárosba, ehelyett délután beállítottak hozzánk mindahányan. Állítólag kopogást hallottak a motorból és jobbnak látták, ha megkeresik az okát. Greg és Peet estig szereltek. Addig mindenki szorongva ült. Marianne-ék idegesek voltak. De a hiba meglett, így legalább Grethyékhez el tudtak jutni. Mindnyájan ott töltötték az éjszakát.
        Jó kis karácsony!
        Meglepően sokan jöttek idén papust felköszönteni névnapja alkalmából. Gerryék is beállítottak. Gerry közölte velem, hogy csütörtökön eljön értem, és feltol a dombra hozzájuk. Be is tartotta az ígéretét, jött, tolt, de mire fölértünk a dombon, rendesen lihegett. Nem lehetett könnyű, hóban caplatni és kabátban. Kislányát, Krist nagyon érdekelte a kocsim, egyfolytában azon mesterkedett, hogy megmássza. Enna, Gerry felesége nem győzte õt lehámozni rólam. Délben megjelent mamus az ajtóban és közölte, hogy Valery eljött hozzám látogatóba. Valery mindig váratlanul állít be. Így aztán csak kis idõt tölthettem Gerryéknél. Mamus vitt  haza a nagy hóban. Valery nem maradt sokáig.
         Az összevisszaságtól kimerültem.
         Az ünnepek elmúltak. Jobb vagy rosszabb lesz-e ezután, valahogy nincs kétségem a válasz felől.

1984. dec. 28.