Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszöntések (1985. márc. 12.)

2009.05.15

 Soha annyian nem köszöntöttek fel névnapom alkalmából, ahányan idén. 3-3 szál virágot kaptam Sallytől és Gabriellától is. Még mindig tanítom õket angolra, a fordítást viszont sokkal lazábban csinálom. Sally és Gabriella már máskor is meglepett apró ajándékkal, főleg Gabrellán látom, hogy szívesen jár hozzám hetente tanulni. A gondom a tanításukkal csak annyi, hogy nem készülök fel rendesen az órákra, és az elvárásaimban sem vagyok határozott. Pedig lenne időm, kidolgozni az anyagot, de az életuntság felületessé tesz, amire főleg Sally tökéletesen ráérez, ezért nem is veszi komolyan az egészet.
 Óriási meglepetés volt az is, hogy Lizzy és Edith meglátogatott. Rájuk egyáltalán nem számítottam. Edith már 13 éves, de 17-nek látszik. Régóta nem láttam õt. Hol van az a pici, ovis kislány, akivel a csillagokat néztük esténként, hajtogatva: csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.
 Így múlik a világ. Változik minden, csak én ücsörgök magányosan hosszú évek óta a szobámban, vagy a teraszon a korlát mellett, mintha a világ nem is tudna rólam. És én sem tudok a világról semmit sem. Láthatatlan üvegfal választ el minket egymástól. Az én oldalamon toporog az idő, a túloldalon robog.

 1985. márc. 12.