Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszidő (1985. okt. 4.)

2009.06.23

Még erőlködik a nap, de már hosszan terülnek el a földön az árnyékok. Az eperfáé pl. végignyúlik az udvaron, és valami különös vibrálással figyelmeztet arra, hogy vége a nyárnak, kezdődik a bágyadt ősz, ami hátán hozza a fehér szakállú telet, s vele újra a bezártságot meg a némaságot.
Félek.
A reggelek sötétek és hidegek lesznek, az ablakon át semmi mást nem fogok látni csak az almafa csupasz ágait, vagy a hótakarót rajtuk. A madarak megint az ablakba szoknak, és veszekedni fognak az utolsó szalonnadarabkán. Furcsa. Engem ez is elszomorít. Az egyik győzni fog, a másik veszíteni és nem lesz még egy szalonnabőrkém, amit kitehetnék a vesztesnek. A szobában hamar elfogy a nappali fény, és a villany halvány sárgára festi a papírjaimat az asztalon.
Papus reggelenként nyögdécselve csoszog ki a konyhába, alakját kicsit elmossa az ajtó üvege, s a hangokból tudom meg, mikor gyújt rá, mikor veszi a kabátját, mikor pakolja meg a kazánt és mikor topog át nagyihoz féldecire.
Én írok egy levelet vagy mást, esetleg rámolok kicsit a szekrényemben, majd fülelek, mert rettegés tölt el, ha meghallom a kazán dörömbölését a radiátorokon keresztül, és fogat szorítva próbálok úrrá lenni a pánikon. Amióta mamus azt mondta, hogy a kazán akár fel is robbanhat, azóta jobban rettegek a tűztől. Régi emlékek ugrálnak előttem. Még gázunk se volt, amikor egyszer a jó öreg sparhelt sütőjébe fahasábokat raktak jól kiszáradni. Papus vagy mamus volt-e, nem emlékszem, de valami okból magamra hagytak a házban. Amikor visszatértek a fadarabok  már parázslottak és füstöltek. Akkor hasított belém a gondolat, hogy ha lángra lobbannak a hasábok, nem tudtam volna elmenekülni. Később a gáztűzhelytől való félelmet is megismertem. Nem egyszer előfordult, hogy a forrásban lévő leves eloltotta a gáz lángját. Mamus a kertben dolgozgatott, papus munkáját végezte, engem meg a hányinger kerülgetett a szörnyű gázszagtól. Mamus hiába tárt ki minden ajtót, ablakot, a szag napokig az orromban maradt.
Most meg itt ez a dörömbölő kazán.
Megkérdeztem Peetet, mi a véleménye. Azt mondta, jó, ha 60 foknál nem melegítik föl a csövekben keringő vizet. Papusnál 80 a minimum.
Észrevettem magamon, hogy az előfélelmeim nagyobbak, mint azok, amelyek a már kialakult helyzetben gyötörnek.
Nem akarok még egy telet! Valery, ha tud, meg-meglátogat, hozza a híreket Coldtownból. A hírek nem a legmegnyugtatóbbak. Mindezideig senki nem olvasta ki a Bibliából, hogy befogadhat a téli hónapokra. Nem értem, Coldtown kis közössége miért az igékben keresi a kérdésre a választ, s miért nem azt látják, hogy mekkora szenvedés számomra a hosszú, téli magány. Miért nem értik meg, hogy belepusztulok?
Amióta Valerytől kaptam Bibliát, próbálgatom értelmezni az Újszövetséget. Sok mindent nem fogok fel belőle, de a János 14 eleje valamelyik este olyan nyugalommal töltött el, amilyet már régóta nem éreztem.
"... elmegyek, hogy helyet készítsek néktek..."
Bár lenne egy hely, ahol béke és igazi szeretet van!
Chakka látva a Bibliát nálam, megkérdezte, hogy szerintem van-e Isten. Átfutott a fejemen az, hogy ha  azt mondom, van, Greg megint dühös lesz, mondván, ne tömjem a gyerekek agyát hülyeségekkel. Ha nemmel felelek, akkor a saját lelkiismeretemmel kerülök szembe. Érveim se az egyik, se a másik mellett nincsenek. Íly módon, hogyan adhatok valós választ? Melyik elviselhetőbb? Greggel vagy önmagammal kűzdeni? Mivel Gregtől jobban tartottam, "ninccsel" válaszoltam. Tévedtem. Nehezebb magammal harcolni. Egész héten lelkifurdalásom volt. Egy hét múlva Chakka megint elém állt.
- Most komolyan mondd meg, van-e Isten vagy nincs?
- Van - feleltem és egy hatalmas kő esett le a szívemről.
Nem tudom, miért fordult a kocka bennem, hiszen nincs bizonyosságom afelől, hogy valóban létezik. Akarok hinni benne, mert annak bizonyítékát még kevésbé látom, hogy az ember csupán a véletlenek rendkívüli egybeesésének következményeként él.
Ha létezik kell, hogy segítsen! Nem engedhet összeomlani itt a szigorú négy fal között, a hervadó napsütésben, a halvány sárga villanyfényben.

1985. okt. 4.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.