Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rosszúllétek (1985. márc. 25.)

2009.05.15

 Számomra meghalt az élet. Az, hogy élek, csak egy kegyetlen álom. Úgy érzem, megõrülök. Nincs bennem akarás és a reménynek egy kis szikrája sem. A kilincszörrenéstõl is összerezzenek. Ha mindenki kimegy a lakásból, az utolsó ajtócsukás hangjától olyan rosszúl leszek, hogy hirtelen elönt valami áramütésféle, aztán mintha a vér a fejembe futna, elszürkül és elmosódik elõttem a szoba. Zúg a fülem, és nem bírok moccanni. Örökké félek. Egyszerre félek a haláltól meg az élettõl. Gondolataim folyton azon járnak, hogyan vethetnék mindennek véget. Vagy ez már a vég és csak a pillanatok szórakoznak velem?
 Halál. Bámulom az elõttem lévõ konnektort. Csak bele kéne nyúlnom. Miért nem teszem meg? Vagy a következõ másodpercben mégis megteszem?
 Naponta 20 nyugtató tabletta és 6-szor egy Trasicor a desszertem. Hajrá hülyítõ szerek! Veletek kelek reggel és este veletek vonulok ágyba! Aludni persze nem bírok, vagy ha mégis, úgy rontanak rám a rettenetes álmok, mintha haverok volnánk. Õk randalíroznak az agyamban, miattuk ébredek föl kalapáló szívveréssel. Ütemesen hallom a kalapálást.
 Mindig hirtelen ébredek az éjszaka kellõs közepén. Mozdulni egyáltalán nem bírok, úgy érzem, mintha a mozdulat a halálba vezetne. Átkiabálok mamusnak, a hangom segélykérõ. Rettegek, hogy nem hallja meg, pedig nyitva tartjuk az ajtókat. Még mindig fölébredt a hangomra, és "mi van már megint-et" hajtogatva siet a segítségemre. A számba tesz egy gyógyszert, egyedül moccanni sincs erőm, ettől valamennyire csillapodik a kegyetlen szívverés. Csak ezután tudom megmozdítani a kezemet.
 A nappalok se különbek. Az se vidít fel, hogy jön a jó idõ. Az elmúlt években legalább a tavasz lelkesített. Most nem. Semminek nem örülök. Marékszámra szedem a gyógyszereket és alkoholt iszom. Ha a tablettámat feloldom benne, sokkal jobban jobb hatást vált ki..
 Ha nem történik valami, aminek örülhetek, a nyári nap már nem fog sütni rám. Talán nem is baj. Csak legyen mindennek vége. Vagy ez a vég? Ilyen kegyetlen? Félek.
Sikoly!

 1985. márc. 25. hétfő