Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vacogva (1985. febr. 12.)

2009.05.13

         Hideg, hideg, hideg. - 10 és - 20 között van a odakint a hőmérséklet. Alig tudjuk átmelegíteni a lakást. Állandóan fázom, dermedtek az ujjaim, kezemből kiesik a toll. Tehetetlenné tesz az állandó reszketés, nem beszélve azokról a napokról, amikor mamus takarítani megy kora reggel a sötétben. Elmondhatatlan, mit érzek ilyenkor. Régóta nincs kályhánk, a radiátorhoz meg nem érdemes ülni, mert órákig tart míg legalább langyos lesz. Már nem hajtom Ciprust, erőm és a türelmem sincs az ilyen értelmetlenséghez. A két lány tanításával könnyebben keresem meg azt a kis pénzt, amit a fordításért kaptam. És minek is nekem a pénz? Soha nem leszek önálló, soha nem fogok dönteni a saját sorsom felől. Valahogy mindig egy dobozban leszel, amíg lehet itthon, s ha már nem lehet, akkor valamilyen szociális otthonban.
         Szenvedek a bezártságtól is, továbbá az egyhangúságtól, az örökös csendtől. Csak Ritka néz be néha iskolából jövet, de pár percnél tovább nem marad. Állandó vibrálás ez a lány, nem tud egy helyben maradni 10 percet sem. Edithről semmi hírem, szokása szerint majd a tanév vége felé fog megjelenni, hogy átsegítsem az évvégi hajrán matekból.
         Néha, egy-egy este Polly néni is meglátogat bennünket Ericával és Kittyvel az írtő eleven kisunokájával, de mamusék gyakrabban töltik náluk az esti órákat. Jobb ha ők jönnek, mert Ericával kicsit elbeszélgetek, igaz, általános dolgokról, de már az se zavar. Ha mamusék mennek Polly nénihez, iszonyú magány tör rám. Az egész napos csend után nehezebb elviselni az esti magányt.
         Írtam levelet a szorongásaimról a Családi lap egyik rovatának. Azt felelték, lépjek kapcsolatba a MEOSZ -szal. A legostobább választ adták. Az egyesület a megalakulásuk óta nem sokmindent tett a belső rivalizálásokon kívül. Már Frida se toppan be váratlanul a barátaival, mint kezdetben.
         Maradnak az apró, árnyékos örömök hétvégenként, amikor a gyerekekkel sárkányt kergetünk.

1985. febr. 12.